Jógatörténelem

Jógatörténelem

A kassai jógatársaság már a 70-es évek közepén szervezett nyári jóga-kurzusokat. Ezek mindig nagy sikernek örvendtek, és sok külföldi vendég fordult meg rajtuk résztvevőként, és tanárként. A nyolcvanas évek végén volt Gödöllőn egy Etka-jóga tábor, amelyen több kassai jógaoktató is résztvett Etka kedves meghívására. Akkor még a mamám is élt és jógázott, és mint általában – vonzotta magához azokat, akik a jógában emberileg előre akartak haladni. A tábor romantikus volt, kint gyakoroltunk egy nagy füves-fás réten, és a helyi kedves vendéglátóinknál laktunk.

Itt ismerkedtünk meg Pestalityné Bertával, aki aztán azzal a javaslattal keresett meg bennünket, nem szerveznénk-e egy magyar nyelvű jóga kurzust a Felvidéken. Abban az időben a mamám és jómagamon kívül ott volt Sasváriné Limbach Anita és Eschwig-Hajts Kornél is, akik magyarul is vezettek jógát a kassai jógatársaságban (www.spj.saj.sk). Időnként Csendes Erzsi is besegített a magyar kurzusokba, majd Klobusníkné Hank Hédi és utána Semsey Zsuzsi és Curmáné Estók Erzsi is oktatott és oktat magyarul. Seldácek Ivo elég hamar csatlakozott az oktatói csoporthoz – és bár Ő nem beszél magyarul, a zenéjét, művészetét mindenki érti. Az élő zene pótolhatatlan segítség sok belső terület megismerésében.

Az első nyári jógakurzus a Ruzsini víztároló mellett volt. Ott kovácsolódott össze az első stabil csoport, amely azután a következő években eljött a Felvidékre jógázni. Több szervezőtehetség bukkant fel a csoportban. Bertán kívül pl. Gál Ani és sok más kedves jógás, aki segítette azt, hogy a nyári jógatáborok kedvesek és ugyanakkor intenzívek legyenek.

A nyári jógatáborok hozták elő az oktató képzés szükségét is, és így indult el Magyarországon a Szlovák Jógaszövetség akkreditált oktatásképzése Magyarországon a kilencvenes években. A jógatáborok voltak Szlovákia keleti részén (pl. Ruzsín, Súgó, Óvíz, Dobó, és más szép helyeken) csak úgy, mint közép-Szlovákián (Breznóbánya mellett),– mindig a hegyek tövében, tiszta levegőjű környezetben. 2007-ben már majdnem 20 éves a Felvidéki magyar jógakurzus.

Az idő repül, és ma már három oktatónk újabb testben folytatja a dharmájának tökéletesítését (mamám, Ani, Kornél) – ki tudná hol, hisz nálunk nincsenek a tibeti inkarnációkeresés hagyományai kifejlesztve. Az új oktatóink előtt igényes feladat áll – ugyanolyan minőségben tartani a jógaheteket mint eddig, sőt mindig magasabon. A régi résztvevők között is nem egy már csak lélekben lehet jelen. Sok nagyon kedves és értékes ember vett részt a kurzusokon, és a bensőséges hangulat elkíséri a kurzust bárhol is legyen az. A kurzusrésztvevők megosztják fényképeiket, emlékeiket, és így egy élő jógatábor hagyomány keletkezett.

Szelvarádzsa Jeszudian (Selvaraja Yesudian) mondta, hogy nem annyira a változatosság adja a kulcsot az eredményhez, de a gyakorlás intenzitása, mélysége. Ezt az üzenetet próbáljuk megvalósítani annak dacára, hogy az általános ízlés egyre inkább exotikumokra épül. Yesudian egy kiváló jógi volt, aki az elméjét nagyon magas fokon uralta, és az Ő tanácsa megfogadandó.

A tábor végén a „Szilveszter” az egyik igen kedves programpont, amellyel befejeződik a kurzus. Ez mindig sok tanulságos és sok mulatságos pillanatot hozott fel. A résztvevők egymásnak készítik a programot, így ez a csoportmunka műhelye. Utána a következő reggel van a búcsúzás, pakolás. Az utóbbi években bevezettünk egy kiránduló napot, mikor a táborzárás után, akik szeretnének, még együtt a közeli hegyekben közösen töltenek egy fél napot. Aztán várjuk a következő nyári tábort…

Timcsák Géza

Kassa, 2007

(1) - Timcsák Gézáné szül. Ákosfalvi Székely Izabella, 1919-1992