Mi a jóga?
Mottó: Valamit látni – ahhoz elég egy szempillamásnyi idő. Leírni ugyanezt sokkötetes könyvekben sem lehet tökéletesen. Akit érdekelnek azok a kérdések, amelyekre a jóga választ adhat, annak a gyakorlás hozza meg az eredményt.
A mai korban, amikor mindenki a „több” felé igyekszik ahelyett, hogy az „egy” felé igyekezne, a jóga szót is százféleképp értik. Igen érdekes egy amerikai pszichológusnő, Susan Jeffers gondolata:
There is a strange addiction in our society today. I call it the addiction to more...more...more. Sound familiar? More clothes. Bigger houses. Fancier cars. Exhausting! You may think that excessive accumulation is a characteristic only of the rich. Not so! I have visited many homes of rich and poor alike, and I am struck by the excess of "things" that seem to be everywhere. I would suggest that our need to accumulate more...more...more is not improving our lives; rather it is bringing the quality of our lives down...down...down. ...
Let me introduce you to three new words to help you break your addiction to more...more...more. Those three words are simply..."LESS...LESS...LESS."
Ez alkalmazható a jógára is. Tehát a jógát annyiféleképp magyarázzák, alkalmazzák, hogy az érdeklődők, akik nem ismerik a jógát, igen nehezen tudnak rajta eligazodni. Mindemellett a sokféle magyarázathoz társulnak azok az irányzatok, amelyek sokszor a szép felszín alatt, a személyiségre leépítő hatású gyakorlati módokat tanítanak (a nyugatosított tantra jóga az egyik olyan ág, amely sok rizikót rejt magában, amennyiben a „balkézi” változattal állunk szemben). Rizikót jelent az a jógatanár is, akit „elragadott a siker lova”, és úgy érzi – sikeres lett.
Jeffers mantrája – a „kevesebb, kevesebb, kevesebb” tehát itt arra stimulál, hogy mélyebbre nézzünk, és, hogy azt, amit teszünk, azért tegyünk, hogy kevesebbel többet érjünk el. Kevesebb szórással, kevesebb erőforrás emésztésével többet értsünk meg az életből.
Ebben mesterünk lehet Sri Rámana Maharshi, akinek sok gondolata már magyarul is hozzáférhető. Azt tanította, az ember felelős azért, amit rábízott az élet, tehát takarékosan kell vele bánni. Az élet egyszerű, és minél egyszerűbben éljük meg annál több benső gazdagságot fedezhetünk fel benne.
A jelen kor még mindig vezető gondolata a versengés, a marketing a kliensi bázis, a nyereség. A versengés sajnos jelen van a jóga berkeiben is. Az egyes jógaiskolák egymás között versengenek – hallhatóan vagy csendben. A jóga népszerűsége persze hatással van mindazokra, akik az ember szellemisége terén aktívak, tehát pl. a vallásokra is. A jógát tehát „ellenségként” állítják be sokszor ahelyett, hogy baráttá fogadnák. Indiában is például a sok vallás, amely ott jelen van, magáévá tett egy csomó jóga elemet, de a jógát nem tartják ellenségüknek. Hasonlóképp a nyugati vallások – elsősorban azok a keresztény vallások, amelyeknél az ima, a meditáció, a szerzetesi meditatív élet lényeges része a vallásgyakorlásnak – már eddig is sok „jógaelemet” tartalmaznak. Az idézőjelek azért kellenek, mert nem azért kerültek a vallási rendszertárba, mert a jógából vették át, hanem azért, mert lelkiéletet nem lehet azok nélkül az ismeretek, folyamatok kikerülésével gyakorolni, amelyeket a jóga már legalább 5 évezred előtt felfedezett. Tehát amit a jóga fölfedezett, azok az egyetemes emberi lelki élet törvényei. Ezért ökumenikus szellemben a jóga a vallásos ember nagy barátja, amely lehetővé teszi a lelki élete elmélyítését.
A jóga viszont barátja mindenkinek, aki fel szeretné fedezni a válaszokat a nagy kérdésekre: ki az ember, miért van itt a földön, miért látunk és tapasztalunk a földön annyi bajt, nehézséget. A jóga tehát az eredeti alakjában nem azt kérdi milyen a vallásunk, milyen filozófiai nézetet vallunk, milyen az értékrendünk. Inkább azt kérdezi, akarunk-e a Megismerés felé haladni.
A jóga az egyedüli olyan rendszer, amely ősidőktől fogva karbantartja, gyógyítja a testet, elmét és lelket – az egész embert. Az ár, amit „fizetnünk kell” az idő és figyelem, amit a gyakorlásnak szentelünk. Így minden befektetetésünk kamatja a mienk. Azonkívül az eredményt most szállítja, nem csak egy lehetséges jövőben. Tehát ha ászanákat gyakorlunk, az most hat a szervezetünkre, és lassan de észlelhetően javítjuk vele a test és az energiarendszerünk állapotát. Ha pránájámát gyakorlunk, akkor az energiarendszerünk kezd magához térni és az elménk is hatásosabban tudja teljesíteni a mindennapok feladatait. Ha elmegyakorlatokat végzünk, akkor az elme energiáit tanuljuk egyhegyűvé tenni. Ugyanakkor javítjuk ez által az elme munkájának a hatékonyságát. Továbbá lassan előkészítjük az elménket arra, hogy mélyebb dimenziók információját is fel tudja fogni. Így egyre közelebb kerülünk magunk és az élet megértéséhez.
Sok ezer évvel ezelőtt élt egy jógi, akit Patanydzsalinak hívtak. Nagyon keveset tudunk róla. Viszont hátrahagyott egy elképesztően tömör, velős és inspiráló művet – a Jógaszútrákat. Maguk a versek rövidek – egy kis füzetkében elférnek. De az utána jövő jógik magyarázatai sok kötetet foglalnak el. Miért kellett a sok magyarázat? Mert a szöveget csak az értette, aki elérte ugyanazt a megismerési fokot, és az utána jövők hozzáférhetőbbé szerették volna tenni ezt a modellt az emberek számára remélve, hogy ez segít az életminőségüket javítani.
Patanydzsali jógamodelljét a hathajóga iskolák is elfogadták, és a legtöbb régi hathajóga mű szól arról, hogy a hathajóga a Patanydzsali jógájának az előkészítő foka.
Patanydzsali jógája a „nyolcrétü” jóga. Először a „jama és nijama” elveit elemzi. A jamák etikai princípiumok, amelyben megjelenik az „aparigraha” – tehát az, hogy ne halmozzunk szükségtelen dolgokat . A nijamák arról szólnak, hogyan éljük meg az életünket – tisztasságban (test, elme), jó kedélyben, gyakorlásban, önön magunk megértésében, valamint annak a megértésében, hogy Ísvara művének a részei vagyunk.
A hathajógában a jama-nijama helyett, illetve néha mellette, a satkarma gyakorlatok voltak ajánlva. Ezek az emberi szervezetet tisztítják, energizálják.
Azután következnek az ászanák – testhelyzetek. Itt a hathajóga iskolák rengeteg felfedezést tettek. A hagyomány nagyon sok ászanát ismer – elvben, de 32 ászana az, amelyet jó tudni az egészség megőrzésére, és amelyeket a szövegek leírnak. Ma ezeket sok újító szellemű jógatanár bővítette. Sok belőlük a fizioterápiában talált alkalmazást. Ha nehezebb egészségügyi gondunk van, a hozzáértő fizioterapeuta jógatanár sokat segíthet már ászanákkal. Azt is tudni kell, hogy mivel az ászana gyakorlása és hatása a legkönnyebben észlelhető (általunk és mások által), ezek lettek ma a legnépszerűbbek. Viszont az ászanák „fogsága” nem engedi az embert tovább a felfedező úton.
Manapság (sajnos) már „jógavetélkedések” és „jógaversenyek” is vannak. Oly sokan akarnak „jobbak” lenni mint mások, hogy elfelejtkeznek, hogy a cél magunkat javítani. Az egyik indiai volt „jógaversenyző” írta egyszer, hogy ő is versenyzett. A sikerek mellett csalódások érték (pl. igazságtalan teljesítmény megítélés a zsűritől, akikről úgy hitte a jóga tudói), majd rájött, hogy az igazi célja a jógának a belső fejlődés terén van, így a hangsúlyt a jóga többi részére fekteti azóta.
A jóga többi része – tehát a pránájáma, dhárana, dhjána gyakorlása és hatása már kevésbé követhető kívülről. Mégis, aki ezeken a területeken is halad, vagy aki elérte a célt (ami az ember Természetes állapota), azt a környezete is másképp észleli. Ezért van az, hogy a jógikat az emberek szeretik és szeretnek tőlük tanácsokat és segítséget kapni.
Sok ember úgy hiszi – a jógázónak el kell vonulnia a társadalomból, és aszkétaként vagy szerzetesként kell élnie, gyakorolnia. Ez valójában igen kevés embernek adatik meg. Ehhez tudniillik olyan adottságokkal kell rendelkezni, amelyek az emberiség alig 1%-ban van meg: örömöt lelni az egyszerűségben, a belső világban anélkül, hogy a külvilágtól várnánk az elismerést, értékelést.
Rámana Maharshi amikor olyan kérdéseket kapott, hogy ugye a jóga útján csak a hétköznapi élettől elvonulva lehet haladni, mindig oly értelemben felelt, hogy „ha megfelelő a hozzáállásod, az életformád nem számít túl sokat”.
Dwaraknath Reddy írt egy inspiráló könyvet menedzser kollégáinak: „Can God improve my balance sheet?” azaz javíthat Isten a bankszámlám állapotán? Ő tudta miről beszél, hisz egy multimilliárdos forgalmat bonyolító India cég vezetője volt. A válasz igenlő volt. Nemcsak az életét köszönhette a meditációnak , a jóga értékrendjének, de a helyes hivatásbeli megoldások is belső inspirációkból bukkantak fel. Tudta azt is, hogy aki ad az kap is. Ezért bőkezűen járult hozzá az általa szeretett ásram céljai elérésére.
Foglaljuk hát össze –mi a jóga célja a mai ember szempontjából? Miért szenteljenek neki naponta egy fél órát, órát vagy több órát? A jóga célja a Megismerés. Az Abszolút megismerése. Annak a megismerése, hogy lényegben mindnyájan Egyek vagyunk. És ez a megismerés tapasztalat, nem nézet kell legyen.
Mi változik ha ezt felfedezzük? Minden és semmi. Minden marad, ahogy volt, csak mi értünk mindent a Valóságból nézve.
Az út ehhez a felismeréshez a testhelyzeteknél, tisztító és egyéb gyakorlatoknál kezdődik. Szilárd alapokat biztosítanak az egészséghez, az életünk jó minőségű megéléséhez.
GMT
Susan Jeffers 2008: WHEN "LESS" IS "MORE" S.J. Newsletter, May
Reddy D. 1994: Can God improve my balance sheet? Rupa and Co., Calcutta
Brunton P., Venkataramiah M. 2007: Srí Ramana Maharsi - Tudatos halhatatlanság, Filosz, Bp
Arya P.U., 1986: Yoga sutras of Patanjali, vol.1., HII, Honesdale